Boldog karácsonyi ünnepeket!
piszi4
A karácsony
A Karácsonyról általában a hó, a hideg, a karácsonyfa vagy a mézeskalács meleg illata jut eszünkbe.
De sok olyan már-már elfeledett szokás is kötődik eme ünnephez. Én felsorolok néhányat,
A BETLEHEMEZÉS, az iskolákban, vagy egyéb hagyomány űző falvakban a kedveltebb. Régen, ez nem csak "úgy" lett. Hanem inkább arról szólt, hogy jókívánságokat adjanak egymásnak a hideg napokra. Ilyenkor a gazasszonyok sokszor bejglit vagy mézeskalácsot vagy mi egyebet adtak a gyerekeknek.
A SZABÁLYOS ADVENTI GYERTYA, gyakran én is lebiggyesztem a szám amikor egy boltban a cifrábnál cifrább adventi koszorúkat látok. Talán azért mert a gyertya náluk lehet arany, ezüst vagy piros. Ez még nálam elment. De az, hogy a már-már hagyományossá vált KÖR koszorú eltűnt ...nem tetszett. Úgy értem, hogy ilyen cserepes izékbe rakták, hogy szép legyen. Nekem nem volt az! És még az okát el se mondtam. Itt az ideje. Az IGAZI adventi gyertya 3 lila és 1 rózsaszín színű. Nem azért mert lány volt aki kitalálta, hanem azért, mert ezek a színek jelképezik azokat amiről az Advent szól. A várakozást.
piszi4 tollából
2. cikk:
Elveszett mókus
A szüleimmel egy erdő közepén levő kis fakunyhóban éltünk. Nagyon szerettem figyelni az állatokat, azt hogy hogyan élnek, mit esznek. Ebben az erdőben rengeteg állat lakott. Egy nap elindultam az erdőbe,s ahogy sétáltam egy kis mókust találtam. Ott ült egyedül egy fa tövében. Nagyon megsajnáltam. Felvettem, s simogatni kezdtem. A mókus szemén látszott,
hogy éhes. Szegény!- gondoltam magamban. Haza kéne vinni! Ahogy mentem egy oroszlán ugrott elém. Megijedtem, s már futottam is a kis mókussal a kezemben. Az oroszlán hazáig üldözött, majd amikor haza értem az apukám elővette a vadászpuskáját és lelőtte. Ezután az oroszlánt bevittük a házba és megsütöttük. Másnap reggel a mókussal útra indultunk és útközben találtunk makkot, mogyorót sőt még diót is. Lepihentünk, s ezalatt Móki, a kis mókus megette amiket magokat. Mentünk tovább, hogy megkeressük Móki családját. Sajnos nem találtuk, ezért haza felé vettük az irányt. Otthon megfürdettem a kis mókust és csináltam neki egy fából készült házikót. Nagyon jó volt látni, ahogy befészkeli magát a házába. Bevittem a szobámba a dobozt és leraktam az ágyam mellé. Reggel arra ébredtem hogy a kis mókus mellettem az ágyban fekszik és várta hogy megsimogassam. Reggeli után ismét kimentünk az erdőbe és kerestünk élelmet a mókusnak. Sajnos nem jártunk sikerrel valószínűleg a vaddisznók az éjszaka felfalták az összes makkot, mogyorót és diót. Ahogy mentünk egy nagy barlangot találtunk, gondoltam le kéne pihennünk. Bementünk a barlangba és tüzet raktunk, majd pihentünk. Pár óra múlva elaludt a tűz és indultunk volna tovább ha nem esett volna az eső. Ezt mondtam a mókusnak:
- Jobb lesz ha majd holnap megyünk haza!
Így is lett másnap reggel indultunk haza és útközben találtunk élelmet a kis mókusomnak. Amikor haza értünk az anyukám nagyot kiáltott:
* Édes drága kisfiam ugye nem esett bajod?
* Nem-feleltem
* És hol voltatok?
* Egy barlangba húzódtunk meg.
* Nem fáztatok?
* Nem, mert tüzet raktunk abból amit a barlang előtt találtunk fát és gallyakat.
* És a mókusodnak találtatok valamit?
* Igen, egy kis makkot és diót. Ez pont elég lesz neki mára.
Anyukám elküldött aludni. Másnap reggel már nem tudtunk útra kelni mert esett a hó és nagyon hideg volt. Otthon reggeli után fából egy kicsi mászókát csináltam Mókinak. Nagyon örült neki és fel is ment a legtetejére. Móki a sok játszástól megéhezett. Anyukám azt mondta hogy adjak neki egy kis kenyér darabot hátha megeszi. A mókus elfogadta és jót evett a kis szelet kenyérből. Délután már nem volt annyira hideg és az apukámmal elmentünk fát vágni, miközben Móki otthon a kis kunyhójában pihent. Amikor haza értünk be is gyújtottunk a kályhába. Kellemes idő volt bent. Hamar eljött az este. Éjszaka csakúgy dörgött villámlott és szakadt az eső. Móki nagyon félt ezért odabújt mellém és együtt aludtunk tovább. Reggel az ablakunkból sok kidőlt fát láttunk. Kimentünk, hátha találunk élelmet Mókinak. Sajnos a sok kidőlt fa miatt nem találtunk semmit. Sok keresgélés után egy faodúban találunk némi makkot. Valószínűleg egy mókus lakhatott itt, aki télire gyűjtött magának élelmet. Ahogy sétáltunk az erdőben Móki odaszaladt az egyik fához. Móki megtalálta a szüleit. Nagyon örült nekik. Egy kis ideig néztem őket, majd elbúcsúztam Mókitól, és haza indultam. Otthon vidáman meséltem el a történetemet a szüleimnek.
zotyó tollából
